Nagyné Lengyel Emese:
A szenzoros integrációs zavar és a koraszülöttség
A szenzoros integráció fogalmát Anna Jean Ayres alkotta meg, 1972-ben a Szenzoros integráció és tanulási zavarok alapműve nyomán került be a köztudatba. Ayres először gyógypedagógus, majd pszichológus diplomát szerzett. A Los Angelesben működő Kaliforniai Egyetem Agykutatási Intézetében idegrendszeri sérült gyermekekkel és felnőttekkel dolgozott. Az általa kidolgozott módszer a szenzoros integrációs terápia (SZIT), ami Ayres-terápiaként ismert. Magyarországon pszichoterápiás szemlélettel, elemekkel ötvözik és dinamikus szenzoros integrációs terápiának (DSZIT) nevezik a módszert. A gyermeket belső pszichés folyamataival (pszichodinamika) együtt szeretnék megérteni és gyógyítani.
A szenzoros integráció a saját testünkből és a környezetből érkező ingerek, érzékelések összerendezését jelenti. Mindez a központi idegrendszer által történik. Az agy lokalizálja, szétválogatja és rendezi az érzékeléseket - valahogy úgy, mint a közlekedési rendőr az autókat. „Amikor az érzékelések folyása rendezetlen, akkor az élet olyan lehet, mintegy csúcsforgalmi dugó” (Ayres, 1979). Ha jól működik a szenzoros integráció, akkor képes a gyermek adaptív válaszra, azaz a szenzoros élményre megfelelően reagál. Újabban szenzoros feldolgozási zavarnak (Sensory Processing Disorder=SPD, Miller 2007) is nevezik a szenzoros integrációs zavart. Az átlagos populációban 5-16%-ban fordul elő. Ezek a gyermekek a zavaruk következtében lassabban tanulnak majd az iskolában és viselkedészavaraik lesznek. A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (attention deficit hyperactivity disorder=ADHD) és az autizmus spektrum zavar (autistic spectrum disorder =ASD) is gyakori lehet esetükben. Az autisztikus gyerekek 90%-ánál megfigyelhető, hogy szenzoros feldolgozási zavaruk van. A Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvében (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders=DSM-5) a diagnosztikus kritériumok közé be is vették ezt a tünetet (szenzoros ingerekre való szokatlan reagálás). Nem lett azonban önálló diagnosztikus kategória az SPD a DSM-5-ben, aminek az az oka, hogy általában más problémákkal együtt jelenik meg, azok hátterében állhat (megkésett fejlődés, tanulási zavarok, ADHD, ASD, mozgászavarok).
A szenzoros integráció kialakulása már az anyaméhben elkezdődik. Ayres abból indult ki, hogy az anyaméhben elsőként három érzékelő rendszer érik meg és kezd el működni. Ezeket „testközeli ősi érzékeknek” nevezte el. Ezek a vesztibuláris rendszer (egyensúlyrendszer), a tapintási (taktilis) rendszer és a proprioceptív rendszer (mélyérzékelés), amelyek valamennyi érzék együttműködésének az alapját képezik (Kiesling, 2014). Az ősi érzékek zavarai túlérzékenységben vagy tompult érzékenységben nyilvánulhatnak meg. Például a taktilisan túlérzékeny gyermeket zavarja a ruha címkéje, nem szereti az érintést. A taktilisan alulérzékeny gyermeknél a fájdalomérzet csökkent, szegényesebb a taktilis diszkriminációs képessége. Ügyetlenebb a mozgása, hajlamos lábujjhegyen járni. A vesztibulárisan túlérzékeny gyermek fél, hogy elesik, a körkörös mozgásokat (forgást, pörgést) nem bírja, nem szeret hintázni. Ezek a gyerekek később tanulnak meg önállóan járni. Míg a vesztibulárisan alulérzékeny gyermekek éppen ellenkezőleg viselkednek, szeretik a veszélyes mozgásokat a forgást, hintázást, nincs félelemérzetük. Ha a mélyérzékelés nem jól működik (alulérzékenység), akkor a gyermek hajlamos mindennek nekimenni, csapkodni a sarkát, szereti a szorosabb ruhát, a súlyosabb takarót. Előfordul, hogy nekimegy a társainak, harap, mar, csíp, mivel nem tudja szabályozni a saját erejét.
Az egyensúlyi rendszer már az anyaméhben elkezdi működését, fontos ingere, „tápláléka” az anya mozgása, szívverése, légzése, belső szerveinek működése, mely ritmikus hintázó mozgást biztosít. Később a magzat saját mozgása is létrehoz érzékszervi ingereket. A megszületés után is igényli a csecsemő a ritmikus mozgásokat, a vesztibuláris ingereket, ezért is lehet ringatással megnyugtatni. Az anyaméhben eleinte a magzatvíz „simogatása”, később az anyaméh falának érintése biztosít taktilis ingereket a magzat számára. Az anyaméhben optimálisak a körülmények a bőr kifejlődéséhez, működésének éréséhez. Ekkor alakulnak ki a bőrben az érzékelő receptorok, amelyek különbséget tudnak tenni az érintés, a fájdalom- a hideg- és melegérzet között. Magatartásproblémás és beszédzavaros gyermekeknél megfigyelték a bőr túlérzékenységét vagy csökkent érzékenységét (Kiesling, 2014). A gyermek a mélyérzékeléssel kapcsolatos tapasztalatokat is elkezdi gyűjteni már a méhen belül. Ez a magzatvíz nyomásával szembeni saját mozgások által történik, illetve ahogy növekszik a magzat, egyre nagyobb felületen hat a nyomás a testére. A születés jelenti a csúcspontját a proprioceptív ingereknek, amikor a gyermeknek a szűk csatornán kell átpréselődni. A mélyérzékelés a test mélyén, az izmokban, az inakban és az ízületekben valósul meg. Ha probléma adódik a méhen belüli fejlődés során és nem megfelelően alakulnak az ősi érzékletek, az már csecsemőkortól megnyilvánul bizonyos formában. Elsősorban a mozgásfejlődés késik, a csecsemő nem fordul meg, nem ül vagy áll fel a megfelelő időben, nem kúszik-mászik. A beszédfejlődés meglassúbbodása is gyakori probléma és korai jelzése lehet a szenzoros integráció zavarának. Van olyan gyerek, aki nem tud rendesen figyelni, pedig jó a hallása. Később esetleg nehezen tanulja meg bekötni a cipőfűzőjét, nehezen tanul meg biciklizni. Más gyerekek jól fejlődnek, csak később jelentkeznek náluk mozgásproblémák. Ügyetlen a nagymozgásuk. Csetlik-botlik, gyakran elesik, balesetezik az ilyen gyermek, annak ellenére, hogy az izmai és idegei jól működnek. Az iskolában nehézségei lesznek a tanulás terén, annak ellenére, hogy jó intellektussal rendelkezik. Ha időben felismerjük a szenzoros integráció zavarát és terápiában részesítjük a gyermeket, akkor akár meg is előzhetjük a későbbi problémák kialakulását.
Felmerülhet a kérdés, hogy a koraszülött gyerekek veszélyeztetettek-e a szenzoros feldolgozási zavar kialakulása szempontjából. A longitudinális kutatások szerint a koraszülöttség következményeként nagyobb eséllyel fordulhatnak elő mozgásproblémák (mozgáskoordinációs zavar, egyensúlyzavar, cerebrális parézis=CP, fejlődési koordinációs zavar/developmental coordination disorder=DCD), kognitív deficitek, tanulási nehézségek. Valamint az ADHD előfordulási gyakorisága is emelkedett esetükben, illetve az autizmus spektrum zavar 7-8%-os előfordulási gyakoriságát találták náluk (Wolke et al 2019). Valószínűsíthető, hogy szenzoros feldolgozási zavarral is küzdenek, ami ezeknek a problémáknak a hátterében meghúzódhat. Az elmúlt évek során több külföldi szakirodalomban megjelent tanulmány alátámasztotta (Mitchell et al 2015, Crozier et al 2015, Bröring et al 2017, Machado et al 2017, Niutanen et al 2020), hogy a koraszülöttség rizikófaktort jelent a szenzoros feldolgozási zavar kialakulása szempontjából. Két tanulmány azt is megerősítette (Pektecin et al 2016; Lecuona et al 2017), hogy a szenzoros integrációs terápia hatására szignifikánsan pozitív javulás következett be a koraszülött gyermekek szenzoros feldolgozása, valamint a motoros, kognitív és nyelvi fejlődése terén.
A koraszülött babák minden esetben ún. „rizikóbabák”, hiszen az ő idegrendszerük éretlen állapotban kényszerül arra, hogy a külvilág ingerei, feltételei között működjön. A koraszülött gyermek az anyaméhben kevesebb időt tölt, mint időre született társai. Az ősi érzékelési folyamatok érése így zavart szenved. Hiszen kimaradnak a további méhen belüli vesztibuláris és proprioceptív ingerek. A taktilis ingerek minősége és intenzitása is megváltozik. A baba az addigi meleg, kellemes közegből idegen kezekbe kerül, fájdalmas vizsgálatok, erős fények, géphangok között inkubátorban van. A neonatális intenzív centrumokban (NIC) általában túlzott szenzoros ingerek érik. Az idegrendszer megfelelő működéséhez minél több pozitív behatásra lenne szükség. Simogatásra, gyengéd érintésre, ringatásra, bújásra, édesanyja illatára. A bababarát ellátásnak köszönhetően az édesanya jelen lehet a koraszülött gyermeke mellett, részt vehet a baba gondozásában, ami elősegíti a megfelelő kötődés kialakulását is kettejük között, illetve biztosíthatja a megfelelő szenzoros élményeket is a baba számára. A „kenguruzás” módszere során a korai bőrkontaktus pozitív hatásait figyelték meg, a baba vegetatív funkciói stabilizálódnak, az endorfin szintje nő, a kortizolé pedig csökken. A neonatális intenzív centrumokban az elsődleges cél a koraszülött gyermekek életben tartása, az ellátás színvonala a NIC-ben egyre javul, egyre jobb a túlélési arány. A koraszülött gyermekek megfelelő életminőségéhez azonban szükség van a fejlődésük utánkövetésére és szükség esetén korai fejlesztésük biztosítására. Az Ayres-terápia, illetve a DSZIT a korai fejlesztés módszerei között is szerepel. Szükséges lenne a koraszülött gyermekek szűrése a szenzoros integrációs zavar irányában és ez alapján szenzoros integrációs terápiában kellene részesíteni a gyermekeket, a szülőket pedig tanácsadásban azzal kapcsolatban, hogy otthon hogyan biztosíthatják az ingergazdag, fejlesztő környezetet (pl. a vesztibuláris érzékelést fejleszti a hintázás). A hiányos pozitív perinatális élményeknek a pótlásában is sokat segíthet a szenzoros integrációs terápia. A DSZIT során a gyermek koraszülöttségével kapcsolatos pszichotraumáinak oldására is sor kerülhet. Tehát az idegrendszer érésének elősegítése mellett, a gyermek negatív születésélményének feldolgozásában is hasznos eszköz lehet a DSZIT.
Irodalomjegyzék
Ayres A J. (1979): Sensory integration and the child. Western Psychological Services, Los Angeles
Bröring T, Oostrom KJ, Lafeber HN, Jansma EP, Oosterlaan J. (2017): Sensory modulation in preterm children: theoretical perspective and systematic review. PLoS One.
Crozier SC, Goodson JZ, Mackay ML, Synnes, AR, Grunau RE, Miller SP, Zwicker JG. (2015): Sensory processing patterns in children born very preterm. Am J Occup Ther.
Kiesling U. (2014): Szenzoros integrációs terápia, mint dialógus. Medicina Könyvkiadó, Budapest
Lecuona E, Van Jaarsveld A, Raubenheimer J, Van Heerden R. (2017): Sensory integration intervention and the development of the premature infant: a controlled trial. S Afr Med J.
Machado ACCP, Oliveira SR, Magalhaes LC, Miranda DM, Bouzada M. (2017): Sensory processing during childhood in preterm infants: a systematic review. Rev Paul Pediatr.
Miller LJ, Anzalone ME, Lane SJ, Cermak SA, Osten ET. (2007): Concept evolution in sensory integration: a proposed nosology for diagnosis. Am J Occup Ther
Mitchell A, Moore EM, Roberts EJ, Hachtel KW, Brown MS. (2015): Sensory processing disorder in children ages birth–3 years born prematurely: a systematic review. Am J Occup Ther
Niutanen U, Harra T, Lano A, Metsäranta M. (2020): Systematic review of sensory processing in preterm children reveals abnormal sensory modulation, somatosensory processing and sensory‐based motor processing. Acta Paediatr.
Pekcetin S, Aki E, Ustunyurt Z, Kayihan H. (2016): The efficiency of sensory integration interventions in preterm infants. Percept Mot Skills
Sally Goddard Blythe (2009): A kiegyensúlyozott gyermek. Medicina Könyvkiadó Zrt., Budapest
Szvatkó A. (szerk., 2016): Billenések. Tanulmányok a dinamikus szenzoros integrációs terápia köréből. Oriold és Társai, Budapest
Wolke D, Johnson S, Mendonça M. (2019): The Life Course Consequences of Very Preterm Birth. Annual Review of Developmental Psychology